Az interneten, az Index egyik Fórum topicjában olvastam ezt a tömör és abszolút idevágó véleményt. :)
A szerző, - Spapda- hozzájárulásával.
" Valóban el lehet veszni az élezés művészetében, de azért felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogy ez akkor kezd tényleg valós probléma lenni, amikor az ember "késbuzi" lesz, mindenféle acéllal szereli fel magát, és a netet olvasgatva egyre magasabbra teszi önmagának a lécet. Már nem elég a használható él, már borotválnia kell, aztán már ez sem elég, tükörsima legyen, aztán ez sem elég, hajszálat is hámozni lehessen stb. Arról nem is beszélve, hogy van egy kis adag sznobizmus is az élezéssel kapcsolatban (nem mindenkinél, de úgy általában körül lengi a témát az "árisztokrátikus hozzáállás"). Aztán van, aki nem frenkizni akar az élező eszközeivel, hanem egyszerűen az élezés számára rítus, szertartás. Olyan, mint a borotválkozás, az esküvő, a borozás, a disznóvágás és még sok más férfidolog. Meg kell adni a módját, nem lehet elkapkodni, nem lehet gagyival csinálni, a legjobbra törekedik az ember, elvégre szakrális tevékenység ez, ahol végülis nem az él a lényeg, hanem maga az élezés, az elmélyült, finom, precíz munka, összeolvadás az acéllal. Mert hát lássuk be: a kés árát sokszor meghaladó élező szettel dolgozni vagy egy sima szalonnázós késen fél órát dolgozni nem a legracionálisabb cselekedet a világon, de pont ez teszi élvezetessé. Nem létszükséglet, nem munka, hanem színtiszta hobbi, szórakozás, aminek az eredménye gyönyörködtet és elégedettséget ad. '
Az eredeti itt...
|
